Christopher Ferguson megszállottan vizsgálja, hogy az erőszakos viselkedés, milyen összefüggésben áll(hat) az erőszakos médiatartalmak fogyasztásával. Az elismert amerikai kutató leginkább arra kíváncsi, hogy a videojátékokban másokat lefejező, megcsonkító, vértócsában pancsoló, világunkra Ebola-járványt rászabadító játékosok viselkedését mennyiben befolyásolják a képzeletbeli világokban elkövetett bestiális cselekedetek.
Ferguson korábbi kutatásai nyomán több alkalommal is kijelentette, nincsen bizonyíték az erőszakos videojátékok és a való életben elkövetett agresszív magatartás között fennálló kapcsolatra. Emellett a közvéleményt befolyásoló hangadókat – politikusokat, kutatókat, médiaszereplőket – arra szorgalmazta, hogy a játékokat ne azonosítsák tévesen a bűncselekmények előidézőjeként.
Legújabb tanulmányában megvizsgálta az 1996 és 2011 között megjelent legnépszerűbb videojátékok erőszak ábrázolását és mértékét (ESRB minősítések alapján), majd összevetette ezeket az ugyanezen időszakban Amerikában feljegyzett fiatalkori erőszak előfordulási arányával.
Amennyiben a brutalitást közvetítő videojátékok nagyban hozzájárulnak az erőszakos magatartásformához, akkor logikusan arra következtethetünk, hogy a fiatalkorúak erőszakos cselekedeteinek aránya megnőtt a vizsgált időszakban. 1996 és 2011 között ugyanis drasztikusan megugrott az erőszakot előtérbe helyező játékok száma.
Az előzetes feltételezéseknek ellentmondva, a tanulmány kimutatta, hogy a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos cselekmények aránya nem emelkedett az említett időszakban, hanem éppenséggel mérséklődött.
Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy az erőszakot favorizáló játékok közvetlenül hozzájárultak volna a bűntettek csökkenéséhez. Egyébként az egyre erőszakosabb játékok mellett a csökkenő bűncselekmények számát szemléltető grafikonokat hosszú évek óta mutogatják a szakértők. Talán a bűnözők is annyira rákattantak a videojátékokra, hogy nincsen idejük lerontani a kriminológiai statisztikákat?
Az eredmények fontosságát jelzi, hogy ehhez hasonló, hosszú időszakot felölelő kutatás eddig még nem látott napvilágot ezen a területen. Ferguson ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy nincsen látható összefüggés az erőszakos videojátékok és valós erőszak között.
„A társadalmak mindössze korlátozott mennyiségű erőforrást fordíthatnak a bűnözés visszaszorítására, ezért fennáll annak a veszélye, hogy a tévesen azonosított szociális problémák elterelik a figyelmet olyan, más súlyosabb társadalmi nehézségekről, mint a szegénység, az oktatás vagy a szakmai egyenlőtlenségek megoldása” – figyelmeztetett Christopher Ferguson. Hozzátette, a kutatás hozzájárulhat, hogy a szűkös erőforrásokat az olyan igazán lényeges társadalmi problémákra lehessen fordítani, melyek esetében kézzelfogható eredményeket lehet felmutatni.
Mások nagy gonddal összegyúrt hóemberét kettévizelő kisgyerek magánakciójáért tehát nem feltétlenül az ártatlanok lemészárlását szabadon engedő GTA epizódok lesznek a felelősek. Mondjuk ez nem annyira biztos, hiszen az elmúlt hónapokban több olyan tanulmány is született, mely ellentmond Christopher Ferguson most közzétett kutatásának.
Érdekes téma. Jöhetne még hasoló bejegyzés. A fiatalkori bűnözők biztos a GTA onlineban élték ki magukat a valóság helyett. :)
Köszi visszajelzést, igyekszünk! ;)
Rendszeresen szoktunk lehozni esport és játékkutatás/ tudományos vonalon cikkeket!