Igazi sport-e az esport?

Új kölykök a téren

A colorado-i Aspen városában január 21-25. között megrendezésre kerülő Winter X Games rendezvényen rengeteg extrém dolog fog történni – snowboard, monoski, slopestyle és snowmobiler. Az összes versenyszámban az atlétika, az erő és az ügyesség határait kívánják a versenyzők súrolni. Rendszerint mindezt a levegőben.

Ugyanakkor a legradikálisabb újdonság, hogy lesznek férfiak és nők, akik számítógépek előtt fognak ülni és képzeletbeli ellenfelekkel és képzeletbeli gépágyúkkal fogják felvenni a versenyt, miközben több ezernyi ember drukkol nekik. Mi több, még díjakat is fognak kiosztani ezért a virtuális vérontásért – pont ugyanúgy, mint minden más sportágban. Így tehát a kérdés adott: a számítógépes játékok valódi sportnak számítanak-e?

Az eredeti cikket Ben Dirs írta a BBC iWonder aloldalán.

Mi is az esport?

Az esport egy gyűjtőfogalom a szervezett, versenyalapú számítógépes játékokkal való foglalkozásra, amit rendszerint profik űznek. A versengésre építő játékok már a ‘70es évek és a Pong óta velünk vannak. De annó azok a lázadó fiatalok maximum egy szerencsés kiválasztott egyén hálószobájában lévő Atari konzol előtt gyűltek össze, míg manapság akár 40 ezer rajongó is összeállhat és elfoglalhat egy egész sportstadiont is. Néhányan viccesen felöltöznek (kép #1), de mindannyian rátapadnak az óriási kijelzőkön nyomon követhető akcióra (kép #2). Képzeld el a PDC Darts Világbajnokságot az Alexandra Palace központban, szorozzátok meg a nézőket hattal, vonjátok ki az alkohol nagyobb részét és máris megkapjátok, hogy a legnagyobb esport versenyek hogyan is néznek ki.

bbc

Ahogy a hagyományos sportok, úgy az esport is különböző játékokból áll. De ezek a játékok nem szükségszerűen utánozzák hagyományos társaikat. Például Aspenben a választás a Counter-Strike FPS játékra esett, ahol egy terrorista és egy terrorelhárító csapat verseng egymással. Nem, itt nem lehetsz Lionel Messi. Ugyanakkor a legnépszerűbb játék a League of Legends, egy csapatalapú stratégiai játék, aminek a Wikipédia oldala úgy hangzik, mintha azt JRR Tolkien és C-3PO szerelemgyereke írta volna. A beavatatlanok számára legalább annyira érthetetlen, mint a krikett szabályai.

Hatalmas üzlet – online és élő arénákban is

Rengeteg ember van, akik mindenféle formában fogyasztják az esportot. A Newzoo marketing kutató cég szerint 2014-ben 205 millió néző fordult meg ezen a téren. A 2013-as League of Legends világbajnokság 32 millió online nézőt mozgatott meg, ami a duplája a baseball világkupáénak, valamint több, mint az NBA döntő hetedik meccsének a nézőszámánál is. A 2014-es League of Legends világbajnokság döntőjén 40 ezer rajongó jelent meg a szöuli Sangam stadionban (kép #3), ahol 2002-ben a labdarúgás világbajnokságának az elődöntőjét játszották.

Sokan Dél-Koreát tartják az esport bölcsőjének, ugyanakkor az már hatalmas üzletet jelent Európában és Észak-Amerikában is. 2014 júliusában 11 ezer rajongó jelent meg egy esport eseményen a seattle-i kosárlabda arénában. Ez a verseny szolgáltatta az eddigi legnagyobb nyereményalapot – 10,9 millió dollárt, ami több, mint a USPGA golfbajnokság alapja -, valamint az amerikai közvetítőóriás, az ESPN is sugározta.

1 millió fontos fizetség a legjobb játékosok számára

De általában véve az esporttal kapcsolatos eseményeket speciális közvetítő platformokon juttatják el a közönséghez. Ilyen például a Twitch is (kép #4), amit az Amazon nemrég 1 milliárd dollárért vett meg. 2013-ban a Twitch havonta 55 milliós látogatottsággal rendelkezett, valamint 600 ezer felhasználó készített valamiféle tartalmat rajta. Nem meglepő hát, hogy a világ néhány legnagyobb cége is beszállt az üzletbe. A Newzoo számításai szerint az esport bevételek 2012-ben 130 millió dollár környékén jártak, míg ez a szám 2017-re 465 millió dollárra emelkedhet.

A legjobb játékosokat (mint például Carlos ‘Ocelote’ Rodriguez, kép #5) világszerte ünneplik és akár 1 millió fontot is megkereshetnek évente. Ugyanakkor sok mindenben hasonlítanak a hagyományos sportolókra. Magasfokon működtetett csapatokban versenyeznek (kép #6) és akár napi 14 órát is gyakorolhatnak. Stratégiákat és különböző technikákat tanulmányoznak. Mindez pedig figyelemre méltó reflexekkel és mentális ügyességgel párosul. Hatalmas nyomás alatt dolgoznak, valamint eufórikus és mindent megrázó érzelmeket élnek át (kép #7).

Néhány esporttal foglalkozó személy

Jack Etienne – csapattulajdonos / menedzser
Etienne 35 játékosért felel több, különböző ligában is. Elsődleges feladatai: szponzor szerzés a játékosainak, hogy így azok megfelelően legyenek fizetve; a játékosoknak a legjobb edzések biztosítása, valamint, hogy a versenyzői a játékokon kívül is jól érezzék magukat. Ilyen módon elérhető, hogy a szponzorok a lehető legtöbbet kapják a pénzükért cserébe.

Etienne családként tekint a csapatára, aminek ő a feje. Ő felel azért, hogy játékosai megfelelő mennyiséget aludjanak és ő is ébreszti őket reggelente. Továbbá Etienne szervezi az utazásaikat és arról is gondoskodik, hogy a figyelemelterelő dolgokat kordában tartsák.

Végül pedig az átigazolási piacban is keményen benne van – váltogatja a csapattagokat, elhoz néhány játékost másik csapatoktól és mindent próbál úgy kialakítani, hogy tökéletes egyensúlyt teremtsen meg. Ebből a szempontból nem sokban különböző egy Bajnokok Ligájában szereplő labdarúgó menedzsertől.

Alberto ‘Crumbzz’ Rengifo – játékos
Rengifo a Team Dignitas, egy angliai központú esport szervezet csapatkapitánya. Talán azt képzeled, hogy egy tucatnyi leélt játékos egy koszos pincében tölti az idejét. Ugyanakkor a Team Dignitas egy szinte már fejedelmi helyen lakik. És még bejárónőjük is van.

Rengifo 21 éves és már öregrókának hívja magát. Mindennap edz és egészségesen táplálkozik, de beismeri, hogy egészsége romlik a rengeteg képernyőbámulástól. Jól tudja, hogy már nem sok ideje van hátra a League of Legendsben. Álmodik viszont egy világbajnokságról.

Sok mindent feláldozott, hogy céljait megvalósíthassa. Megszakította az egyetemi tanulmányait, családját csak évente kétszer látja és nem sok barátja van. Ezzel szemben viszont beutazta a világot, sok pénzt keresett – és hát az az angol diploma még várhat.

Rachel ‘Seltzer’ Quirico – újságíró és verseny házigazda
Quirico egy női csapat, a Frag Dolls profi játékosa. Küldetésüknek tekintik, hogy több nőt bátorítsanak a számítógépes játékokkal való foglalkozásra, illetve, hogy bebizonyítsák, hogy a nők is lehetnek legalább annyira jók, mint a férfiak.„A nőknek gyönyörűeknek kell lenniük és tökéletesen kell játszaniuk,” mondja Quirico. Ugyanakkor úgy véli, hogy a játékosközösség úton van afelé, hogy kevésbé legyen szexista.

Quirico másik foglalkozása az esportról való írás, illetve különböző rendezvényeken házigazdaként szerepel. Valójában ő egy esport evangelista. Azt mondja, hogy néhány évvel korábban még veszélyes dolognak tűnt feláldozni a fiatal éveket egy játékos karrierért. De ez mára már megváltozott. „A szülők látják, hogy gyerekeik valami olyasmihez ragaszkodnak, aminek van jövője,” mondja Quirico. „Maga a közösség pedig nagyon is egészséges. Nincs túl sok erőszak, vagy droghasználat – csak arról szól, hogy okos fiatalok dolgokat nyerjenek.”

Steven ‘Snoopeh’ Ellis – visszavonult játékos
Ellis a League of Legends kiválósága. Az egyetemét végezte, amikor felfedezték, majd nem sokkal később a skót ifjú 19 évesen már egy 30 ezres tömeg előtt játszott. Megfordult már Kínában, Tajvanban és New Yorkban is.

Tavaly viszont Ellis teljesen kiégett az 5 év megállás nélküli játéknak köszönhetően végül 22 évesen visszavonult. Jelenleg azt fontolja, hogy létrehoz egy játékosoknak szóló egyesületet, hogy segítsen a fiataloknak, akik mély ellenőrzés és nagy nyomás mellett kell, hogy teljesítsenek.

Ellis úgy véli, hogy az esport infrastruktúrája egyre jobban hasonlít a hagyományos sportokéra. Tulajdonosok, menedzserek, edzők, elemzők, pszichológusok stb. – így tehát egy egyesület teljesen logikus lépésnek tűnik.

Szóval, hogyan viszonyul a két fogalom egymáshoz?

Esport Hagyományos sport
Stratégia Néhány játék, mint például a League of Legends és a StarCraft rendkívül komplexek és megállás nélkül fejlődnek. Vannak kutatók, akik úgy vélik, hogy bizonyos számítógépes játékok a sakknál is jobb képet mutathatnak a kivételes intelligenciáról. Az esport csapatok óriási összegeket fektetnek bele a megfelelő stratégiák kialakításába, ami aztán rendszerint el is dönti, hogy az adott párharcot ki nyeri meg. A stratégia megfelelő szintű megbecsülése része annak, hogy valaki felemelkedjen az elit sportolók közé. Az elit sportolóknak végtelen számú lehetőséggel kell számolniuk, valamint észben kell tartaniuk az ellenfél erős és gyenge pontjait is. Különböző helyzetek más és más taktikát kívánnak meg, ahogy például egy teniszpálya különféle felszíne is befolyásoló tényező.
 Állóképesség Az esport játékosoknak nem szükséges, hogy fizikailag annyira fittek legyen, mint a hagyományos sportot űző társaik. Ugyanakkor egy profi esport játékos akár napi 14 órát is eltölthet a képernyő előtt. Viszont széles körben elfogadott tény, hogy az edzettebb test, frissebb elmét is biztosít, ezért sok játékos odafigyel, hogy mit esznek, valamint rendszeresen edzenek is. A legtöbb sportjátékos páratlan mód egészséges. Legtöbbjük alacsony testzsírral és jól kidolgozott izmokkal rendelkezik. Különösen erősek és gyorsak, valamint óriási állóképességük van. 2014-ben Novak Djokovic nagyjából 20 órát töltött a pályán a wimbledoni világbajnokságon.
 Reakció idő A profi játékosok villámgyors reflexekkel és különösen rugalmas elmével rendelkeznek. Az esport játékosok több, mint 300 akcióra képesek percenként, ami a multitaskinget egészen új szintre emeli. Több kutatást is kimutatta, hogy a játékosok reflexei és mentális ügyessége sokkalta jobb az átlag népességénél. Sok sportolónak a másodperc töredékei alatt kell különböző döntéseket meghoznia. Ez különösen jó kéz-szem koordinációt, látás- és térbeli tudatosságot feltételez – csapatkörnyezetben pedig ezek még fontosabbá válnak. Bárki, aki szeretné visszaütni Serena Williams 190km/h-s szerváját, annak kevesebb, mint fél másodperce van, hogy a megfelelő módon reagáljon.

Érvek az esport mellett

A lengyel Michal Blicharz eredetileg profi cselgáncsozó volt, de az esportban is számos szerepet betöltött már a versenyzőtől kezdve a bírón át egészen az edzőig. Jelenleg a világ számos pontján szervez különböző esport rendezvényeket.

Annak ellenére, hogy magát és társait viccesen csak nerdnek hívja, Blicharz szenvedélyesen hisz abban, hogy az esport egy igazi sportág. “Elég sokat izzadtam már a cselgáncs matracon ahhoz, hogy véleményem lehessen róla, “ mondja Blicharz.

„A cselgáncs és az esport nem annyira különböznek egymástól,” teszi hozzá. „Vannak versenyek, ahol egyre feljebb kell kerülni a ranglétrán, hogy végül megmérkőzhess a legjobbakkal. Az edzést illetően az esportban talán még több időt is bele kell tenni a siker érdekéért. Tanulmányozod a stratégiákat, technikákat és az ellenfelet. Illetve az alapvető elemek itt is megvannak – az izgalom, az adrenalin, a játékosok bánat- és örömkönnyei.”

Blicharz elismeri, hogy a fizikai megpróbáltatás minimális az esportok terén, ugyanakkor néhány játékosnak vannak visszatérő izomhúzódásai. A tényállás viszont az, hogy ugyan a legtöbb szótár a sportjátékokat a „fizikai” és a „atlétikai” szavakkal írja le, ez nem akadályozta meg a dartsot, vagy a snookert abban, hogy a sport gyűjtőfogalma alá kerüljenek.

„Miért ne lenne sport ?” teszi fel a kérdést Blicharz. „Miért kellene egy lovat arra kényszeríteni, hogy bebizonyítsa, hogy valóban egy ló-e?”

Mindezek ellenére Blicharz úgy gondolkodik erről, mint az esport közösség legnagyobb része – nem érdekli, hogy az emberek sportként, vagy valami másként tekintenek az esportra.

Érvek az esport ellen

„Az, hogy órákon át ülsz egy elsötétített szobában és számítógépes játékokkal foglalkozol nem igazán tűnik nekem sporttevékenységnek,” vélekedik Tim Warwood, visszavonult profi snowboardozó és BBC kommentátor.

Az amerikai kormány profi atlétaként ismeri el az esport játékosokat, legalábbis, ha vízumigénylésről van szó. De nem mindenki egyezik ezzel ki. Annak ellenére, hogy már az ESPN is belemerült az esport világába, annak elnöke, John Skipper rendkívül közömbös iránta. „Az esport nem egy igazi sportág,” mondja, „hanem egy csak versengés. Én leginkább az igazi sportokban vagyok érdekelt.”

Warwood egyetért Skipper véleményével, hogy az esport nem egy igazi sportjáték és úgy véli, hogy nem kellett volna a Winter X Games részévé tenni azt.

„Nem tűnik nekem teljesen egészségesnek az, hogy a snowboard és freestyle síelés mellé odateszel néhány kölyköt, akik egy szobában ülve számítógépekre merednek,” mondja. „Amikor én gyerek voltam akkor a sport másról sem szólt mint, hogy kimentél, annyira nedves és koszos lettél, hogy még a levegőből is kifogytál – de ez nem fog megtörténni, ha csak a hüvelykujjaddal vered a gombokat. Furának tartom, de lehet, hogy csak öregszem.”

Ugyanakkor Warwood emlékszik azokra az időkre – nem is olyan régre -, amikor a snowboardolás sem tartozott az igazi sport közé és azok űzői „számkivetettek” voltak. „Amikor elkezdtem ezzel a sporttal foglalkozni, a nagymamám azt gondolta, hogy egy profi hógolyózó vagyok, azaz, hogy hógolyó dobálással keresem a kenyerem.”

Warwood tehát úgy véli, hogy néhány sportolót biztosan irritálni fog az esport megjelenése a Winter X Games versenyen, de abban is biztos, hogy néhány freestyle síelő rokon lélekként tekint a számítógépes játékokkal foglalkozókra.


Mindezek után: igazi sportnak számít-e az esport? Ti mit gondoltok erről? Hogyan érvelnétek ellene, vagy mellette?

Ezeket olvastad már?
Showing 3 comments
  • Sperka Dani

    szerintem sportnak számít de azzal nem értek egyet hogy kint legyen egy fizikai sport bajnokságon/versenyen! rendezzenek külön versenyt a szellemi/ügyességi sportoknak (esport+ darts, snooker sakk stb)

  • leonardo

    Én a sport fogalmával kicsit konzervatív vagyok. Nem hiszem, hogy a cs, lol, sakk, darts, póker beleférnek a hagyományos sport fogalmába, viszont a megfelelő jelzővel ellátott formában (esport, kocsmasport stb.) már teljesen korrektnek tartom.

  • W. A. Lacky

    Sztem inkább “Verseny” a megfelelő kifejezés a fenti emberkedésekre. Vagy inkább az e-Verseny. Ilyen alapon az herevelő előverő versengést is lehetne sportnak nevezni…