“Kitartás, alázat, idő” – Ancients kuLi interjú!

Szerző:
Kategória: CS:GO, esport, Interjú, Magyar esport

Nem mindennapi eset, hogy egy nemzetközi esemény végső döntőjében szinte ne tudjuk eldönteni, hogy melyik csapatnak szurkoljunk. Az ESL Délkelet-európai bajnokság TOP4-es offline döntőjét CSGO kategóriában három magyar és egy bolgár csapat fogja alkotni, melynek apropójából az egyik résztvevő csapat, névszerint az ancients oszlopos tagjával, a már a kőkorszakban is versenyző  kuLi-val  olvashattok egy interjút.

Üdv kuLi! Köszönöm szépen, hogy rendelkezésünkre állsz eme interjú erejéig, kérlek nagyvonalakban mutasd be magad a közösség számára!

Szia Gabu! Kölcsényi Kolos vagyok, 30 éves budapesti lakos, nőtlen. Kis helyen is elférek, hobbijaim a zene, a kockulás és a sokak által méltán népszerű sörkorcsolya. Rendkívül nyugodt természetemnek köszönhetően hónapok óta ismét az ancients csapatát bírom erősíteni gyengíteni. Összességében 1999 óta próbálok elérni ebben a játékban valami elfogadható, igényesnek mondható szintet, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Tapaszalt játékos révén, ha korszakaira kellene bontanod a magyar Counter-Strike közösséget, hogyan írnád le 1999-től egészen napjainkig, illetve te magad mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz, gyakorlatilag 16 hosszú évről van szó, nem beszélve arról, hogy komoly kihagyások tarkították a Counter-Strike-os karrierem. Talán a közösséget az aktuális top-csapatok szerint lehetne felosztani, ugyanis 1.6 / CS:S-ban még kevésbé volt divatos az aktuális hangulatnak, hétvégi formáknak, vagy teljesítményeknek megfelelően cserélgetni a játékosokat. Személy szerint a legbüszkébb a 2010-es koppenhágai DSRack lanon történt CS:Source meccsünkre vagyok, mikor az addig abszolút verhetetlennek tartott, legendás VeryGames felállás (Ex6TenZ, RegnaM, NBK, RpK és Shokkk) ellen sikerült a csoportmérkőzésünkön egy döntetlent elérni, ezt pedig a nemzetközi média, illetve közösség is 2010 legmeghökkentőbb eredményeként könyvelte el.

Te magad mennyi időt fordítasz a gyakorlásra, létezik valamiféle rendszer, ami szerint beosztod az idődet?

Sajnos ahogy telnek, múlnak az évek, úgy konstatálható, hogy rapid módon elfogy a szabadon felhasználható időd, TL;DR: szabadidő. Egy boldog(abb) élet alappilléreit figyelmbe véve, az iratlan szabályként vakon követett sorrendet figyelembe tartva (egészség > térerő > munka > család > játék) igyekszem szinten tartani magam; A heti kvázi 2-3 estén kívül – melyet csapatos gyakorlásként aposztrofált szerencsétlenkedésnek nevezhetnénk – igyekszem legalább napi minimum 1 órát a játékra fordítani, legyen az céltalan rohangászás, a szükséges gránátok dobálgatása, vagy agyatlan lövöldözés valami elborult public szerveren.

Ha össze kellene hasonlítanod azt, ahogyan régebben játszottál és, ahogy most gyakorolsz milyen lényeges különbségeket emelnél ki?

Sokkal céltudatosabban ülök le a gép elé, lévén a fentebb pedzegetett munka és család kombináció mellett kevesebb idővel tudok gazdálkodni. Ennyi év játék után szerencsére az ember nagyjából fel tudja ismerni, mik a gyengéi, mely dolgok azok, amelyek javításra szorulnak és ennek tükrében igyekszik azokat kiküszöbölni. Ami például nagyon nagy szívfájdalom volt, mikor belekóstoltam a CS:GO-ba az konkrétan az, hogy gyakorlatilag a nulláról újra meg kell(ett?) tanulnom AWP-zni, ami azért szomorú, mert régebben az volt talán az egyetlen erősségem.

Hogy láttad a magyar kvalifikációkat? Meglepett ez a rengeteg versenyezni vágyó csapat?

Az igazat megvallva a selejtezők során nem igazán követtem az eseményeket, inkább csak az előttünk álló akadályokra igyekeztem fókuszálni. A napokban olvastam róla először, miszerint erős magyar túljelentkezés volt jelen, ami annak függvényében, hogy magyar viszonylatban ez  az egyetlen alternatíva az ICL (lanseries.hu) mellett arra, hogy a csapatok:

  1. minőségi(bb) mérkőzéseket játszanak, vagy érdemben gyakorolhassanak,
  2. sikeres szereplés esetén lanon is megmérkőzhessenek,
  3. pénzt is nyerhessenek;

Így nem tartom túlzottan meglepőnek, hogy ennyien próbáltak szerencsét.

A nemzetközi csoportkörös szakaszt magabiztosan az első helyen zártátok, majd a playoffban a bolgár EFRAG-től szenvedtetek vereséget, illetve a román Nextplease-t sikerült legyőznötök a harmadik helyért. Mesélj erről a két mérkőzésről, hogyan éltétek meg? 

Nagy örömmel töltött el, hogy ennyi sikertelenség és kudarcnak elkönyvelt eredmény után, mely legfőképp a rutintalanságunknak volt köszönhető, végre jutott nekünk némi sikerélmény is. Bár a nevek az ancientsben sokak számára ismerősen csenghetnek, mégis egy viszonylag tapasztalatlanabb, “új” csapat vagyunk; Res1st is, én is több év kihagyás után vágtunk bele azon apropóból, hogy ismét kipróbálhassuk magunkat egy picivel magasabb szinten. Ezen sokat javított a kitartó készülés, illetve NOFEAR csatlakozása, aki egy új szemléletet hozott a csapatba.

Sajnos úgy hozta a sors, hogy az irányítónk (Res1st) természetesen pont azon hétvégén volt távol, amikor a két legfontosabb mérkőzésünket kellett lejátszanunk, azonban szerencsénkre az orgless korábbi rutinos irányítója, ZEN volt olyan kedves, hogy kisegítette csapatunkat és gyakorlatilag ki-improvizáltuk magunkat a PlayIT offline döntőre.

Az E-Frag nagyon erős, rutinos csapat, akik hosszú évek kitartó munkájának eredményeként joggal sorra érnek el meglepetésszerű eredményeket nagyobb csapatok ellen. Higgadtan, passzívan, szinte már idegőrlően türelmesen és lassan játszottak, ami nem igazán kedvezett a félig-meddig improvizált játékunknak, mégis úgy érzem, hogy lett volna esélyünk a harmadik pályán, ha technikai okokból kifolyólag nem vesztettünk volna el két kört a választott pályánkon.

A neXtPlease kollektívájától egy szoros, pörgősebb, izgalmakkal teli mérkőzést vártam, azonban szerencsére nem okoztak akkora fejtörést, köszönhetően az aznapi kiemelkedő formánknak, továbbá szintén technikai prolémáknak köszönhetően. Szegény boco az ESL anti-cheatjének (Wire) rendetlenkedésének köszönhetően korántsem tudta azt nyújtani, amit tőle megszokhattunk, így sikerült előlük elragadni az offline szereplés lehetőségét.

Hogy mi történt volna akkor,  ha Res1st irányításával a “saját” köreinket tudjuk játszani, illetve a technikai galibák nem hátráltatják a játékot? Ezt már sosem fogjuk megtudni sajnos, ettől függetlenül mégis boldog vagyok, hogy minket ért az a szerencse (?), hogy ringbe szállhatunk végül a PlayIT-en a többiekkel.

Mit gondolsz arról, hogy Budapesten a PlayIT-en kerül megrendezésre a verseny végső döntője? Létezik olyan, hogy a hazai pálya előnye? Jelent ez valamiféle plusz motivációt neked, illetve a csapatnak?

Örülök annak, hogy az eSportban ezúttal nem csupán a virtuális jelenlétünk erősödik és bízom benne, hogy egy nemzetközi szinten mérve is igényes helyszínt, szervezést és lebonyolítást tapasztalhat majd mindenki, aki ellátogat oda személyesen. A Becup sorozat megszűnése óta nem igazán volt zászlóshajója a magyar eSportnak, amit büszkén tudtam volna mutogatni akár otthon, akár a gyakorlópartnereinknek, úgyhogy tiszta szívből szurkolok a szervezőknek, hogy a sikereket meglovagolván majd több, ezidáig zárt kaput is meg tudjanak majd nyitni.

A hazai pályát illetően szerintem több játékos a saját teljesítményére nézve negatívan fogja megélni, hogy ezúttal nem csupán CS:GO fanatikusokkal lesznek körbevéve, de ne legyen igazam.

Azt rebesgetik, hogy kiváló zongorista vagy. Honnan jött ez a hobbi?

Az, hogy kiváló, az némileg túlzás, inkább csak egy tehetségét gyerekkorában teljesen elpazarló, amatőrnek sem mondható bárzongorista lennék, aki csak hobbi-szinten, pusztán saját és szűk környezete szórakoztatására improvizálgat a billentyűkön. Még gyerekkoromban szívtam magamba a jazzt édesapám hatására, aki szintén nagy rajongója a műfajnak, ennek pedig egyenes következménye volt egy zongoraiskola, melyet 5 év után otthagytam a klasszikus zene iránt akkor érzett ellenszenv, illetve a dackorszak végett. A mai napig leülök a zongora elé és a barátnőmet különféle Disney-klasszikusokkal traktálom, melyet ő mosott ruhákkal honorál, hehe.

Találsz kapcsolódási pontot a zongorázás és Counter-Strike között, vagy teljesen két különálló hóbort ez neked?

Lehet összefüggést találni, ha nagyon akarja az ember, de igazából csak különféle kliséket tudnék felhozni mentségemre. Ahhoz, hogy komoly sikereket tudj elérni, mindkettőhöz elkötelezettség, kitartás és alázat szükséges. A kitartás és alázat megvan, elkötelezni azonban egyik mellett sem sikerült magam, ezért sosem fogok jelentős eredményeket elérni egyik téren sem. A zongora mondjuk segített abban, hogy egy utánozhatatlan, rendkívül idióta  egyedi configgal tudjak játszani, wasd helyett nyilakkal operálván és minden mást kisujjal beszúrván.

Szerinted minek tudható be, hogy igazából nem sikerült magad elkötelezned a játék mellett?  Mindazon tények ellenére, hogy a 2000-es évek elején már versenyszerűen játszottál, és most 2015-ben egy nemzetközi verseny végső döntőjében fogsz szerepelni, számodra mi az elköteleződés, ha ez nem?

Azon szerencsés helyzetben voltam/vagyok, aki olyan játékosokkal volt körbevéve, akik többé-kevésbé hasonló értékeket képviseltek, így olyan hosszabb távon tudtak komoly barátságok kiépülni, ez pedig gyakorlatilag éveken keresztül a játékban tartott. A versenyszerű játék, mint sokat emlegetett fogalmon belül nem árt tisztázni, hogy tulajdonképpen mitől lesz az versenyszerű? Attól, mert csapatban játszunk és minden olyan versenyre, ahol végre nem online kell egymást ledarálnunk, igyekszünk szépen megjelenni, lejutni? Vagy inkább attól, mert ezen célok eléréséért képes leszel pénzt, időt, és nem kevés energiát belefektetni? Mely pontról beszélhetünk ténylegesen versenyszerű játékról?

Mi, magyarok mérföldekkel a nemzetközi mezőny mögött vagyunk ilyen téren; Továbbra sem tehetjük meg azt, hogy mindent hátrahagyván kizárólag ezen hobbinkkal foglalkozzunk, ugyanis erre a döntésre adott esetben nem túlzás azt kijelenteni, hogy hosszabb távon az életed mehet rá. Én mindig is hobbiként igyekeztem tekinteni a Counter-Strike-ra és ennek megfelelően hoztam meg minden ezzel kapcsolatos döntést, igyekezvén a legkevésbé befolyásolni az amúgy jóval stabilabb anyagi biztonságot nyújtó “offline-karrierem” és magánéletem. Szerintem a lehetőség, hogy hosszabb távon versenyszerűen tudd űzni ezt a játékot, az valahol ott rajtol el igazán, ahol már kevésbé kell mérlegelned azt, hogy milyen komolyabb áldozatokat kell érte meghoznod.

Mit gondolsz a magyar kompetitív közösségről és erről a kiugró dominanciáról ezen a versenyen?

A magyar kompetitív közösség pontosan ugyanazon betegségekkel küzd, mint amit nyolc évvel ezelőtt is tapasztaltam. Az emberekből hiányzik a kitartás, a megfelelő alázat és a többiek iránti tisztelet, miközben keveset hajlandó tenni azért, hogy komoly sikereket érhessen el, túl hamar szeretné elérni, egyszerűen nehezen tudja magát hosszabb távra elkötelezni. Az, hogy a tornán ilyen mértékben domináltak a magyar csapatok azt én inkább annak tudnám be, hogy egyes külföldi “húzónevek” (pl. a törökök) nem vették komolyan, avagy nem igazán állt szándékukban utazni ezért. Nyilván szigorúan szerény véleményem szerint, de ezt tartom reálisnak.

Neked milyen ötleteid lennének, hogyan milyen praktikákkal lehetne ezt pozitív irányba terelni? Egyáltalán ezek a hiányosságok szerinted szimplán ösztönös emberi tulajdonságok és megváltoztathatlanok,  vagy igenis tanulható és befolyásolható?

Szerintem sok múlik azon, hogy a következő generáció – akik majd mindket fognak porrá verni a következő PlayIT rendezvényeken – kit látnak példaképként. Korábban a Counter-Strike szinte kizárólag az egyetemisták kiváltsága volt, azonban az internet rohamtempóban történő fejlődésének és globalizálódásának köszönhetően immár gyakorlatilag bárki részt vehet ebben a mókában és egyre több tehetséges, extrém fiatal játékost lehet felfedezni (egy érdekes példa zárójelben, hogy Barcode, aki jelenleg a REVOLTE csapatának egyik meghatározó játékosa konkrétan akkor született, amikor mi KODIAKkal elkezdtünk CS-zni). Kevés role-modelt termelt ki a közösség, szponzorok híján sem léteztek elvárások..nem tudom. Nagyon hiányoznak a közösségben a fent is említett tulajdonságok. Szerintem nagyrészt azon múlik, milyen környezetbe kerülsz, amikor beszippant a játék és mennyire tudod ezen értékeket megőrizni.

Az utóbbi időben néhány alkalommal mikrofont is ragadtál és közvetítői oldalról is szemlélted az eseményeket. Vannak esetleg ilyen irányú terveid? Esetleg szeretnél ilyen módon pozitív hatással lenni az emberekre, vagy csak alkalomszerű tevékenységről beszélhetünk?

Több ismerősöm is zaklatott, akik hallottak anno 1.6-ban / CS:S-ban közvetíteni, hogy próbáljam ki magam CS:GO-ban is. Ennek megfelelően elvállaltam pár olyan mérkőzést, amit senki más nem volt hajlandó, vagy nem ért rá közvetíteni, és úgy tűnik, hogy a feedback alapján közel sem annyira botrányos a műsor, mint amire eleinte számítottam. Az igazat megvallva nincsenek vele hosszabb távú terveim, szimplán a közösség kívánságának igyekeztem eleget tenni. Bár többször is szögre akasztottam már az egeret, de mindig is szívügyem volt a CS, illetve a hozzám közel álló díszes társulat, ennek megfelelően lehetőségeimhez mértem próbálom kivenni a részem a mókából. Ha lenne rá lehetőségem boldogan közvetítenék komolyabb mérkőzéseket, szívesen lennék szakkommentátor és utaznék külföldi eventekre, örömmel gyártanám a contentet Youtube-ra és Twitchre, vagy csinálnék többedmagunkkal egy eSport-stúdiót. Azonban idő, pénz és konkrét lehetőségek híján erre nem nagyon kerülhet sor.

Szerinted mi kell még ahhoz, hogy ténylegesen profi csapatokról beszélhessünk, akiknek megélhetés lesz az esport idehaza, vagy szerinted mi hiányzik a játékosok/szponzorok részéről, ami miatt még ez nem tud megvalósulni?

Idő, akarat és alázat – ahogy fentebb is fogalmaztam és a változatosság kedvéért sem tudom egyszerűbben megfogalmazni. Idő, mert erre a kérdésre úgy 3-4 év múlva szeretnék majd válaszolni. Kitűnő kezdeményezések vannak, melyek segítik megszólítani, összeterelni és összekovácsolni a közösséget, azonban túl sok minden hiányzik hozzá. Bár már formálódik, de még mindig hiányzik a stabil háttér, hiányzik a társadalmi elfogadottság és nincsenek meg  azok szereplők, akiket büszkén ki tudnál állítani, mint követendő példa, ugyanis nem, nem és háromszor is mondom: nem fogsz tudni megélni pusztán abból, hogy rá is érsz, ügyes is vagy, profi eSportoló vagy. Évek kellenek, hogy megvalósulhasson az, amiről többen csak álmodni mernek, hogy rövid-, vagy maximum középtávon karriert tudj építeni ebből az egészből, hogy el tudd tartani magad és ha elmúlnak a boldog évek, meg is tudd őrizni mindazt, amit összegründoltál.

A tehetségen, és a megfelelő mennyiségű időn kívül milyen konkrét dolgokra gondolsz, amik szükségesek lehetnek a karrierépítés szempontjából, de mégis elenyésző játékos foglalkozik vele?

Nem én vagyok a megfelelő ember erre a kérdésre, ugyanis személy szerint mindig is kerültem a rivaldafényt, sosem állt szándékomban semmiféle komolyabb online karriert befutni. Érzéseim szerint az alábbiakra kellene figyelned, ha hosszabb távon szeretnél sikereket elérni.

Fontos lenne arra ügyelned, hogy “kifelé” milyen üzenetet közvetítesz, avagy amikor streamelsz, ne azt érezze mindenki, hogy te szartad a spanyol viaszt. Legyél jelen a közösségi médiában, tudd megszólítani a nézőket, érd el, hogy az emberek figyeljenek rád. Vedd ki a részed különféle közösségi tevékenységekből; látogass le gaming expokra, tartsd a kapcsolatot a támogatóiddal, követőiddel. Szervezz közösségi játékokat. Ha sikerül elérned ezt a fajta népszerűséget, ha a közönség szeretni fog,  úgy meg fog előbb vagy utóbb jelenni ennek kézzel is fogható eredménye.

Kívülről úgy tűnik, hogy ez az ancients most nagyon összeállt és a szurkolótáborotok is egyre bővül. Mit gondolsz lehet hosszabtávú jövője a csapatnak, vagy ismételten egy tehetséges mix menetelését követhetjük?

Gyakorlatilag március-április környékén váltam ismét aktív tagjává a csapatnak és még nagyon hosszú út áll előttem, hogy mondhatni régi fényemben tündököljek. Alig telt el pár hét, mióta NOFEAR csatlakozott hozzánk, úgyhogy nagyon korai lenne még bárminemű következtetést levonni a mostani eredményeinkből. Véleményem szerint egy csapat csak több hónap együttlét, gyakorlás és egyéb események során születik meg, egészen addig csak egy átlagosnál céltudatosabb mixcsapatról lehet beszélni. Nálunk kicsit különlegesebb a helyzet, ugyanis bármennyire is szeretnénk, magánéleti elfoglaltságainkból eredően (a csapat többsége dolgozó ember) nem tudjuk azt a tempót tartani, amit a “többiek”, így a szokásosnál is lassabban tudunk egyéni illetve csapatszintű fejlődést felmutatni, viszont a lelkesedésünk szerencsére a kezdetek óta töretlen. A célunk mindig is egy olyan csapat összeverbuválása volt, akikkel hosszabb távon tudnánk valami igényesebb szintet elérni, és bár tudtuk jól, hogy az út hosszú és tele lesz csalódással, mégis belevágtunk. Időközben munkahelyi problémák végett elveszítettük az eredetileg kiszemelt ötödikünket, sokáig keresgéltük a megfelelő kvalitásokkal bíró (értsd; legyen minimum egy kultúrmasztodon, kitartó, illetve ne csak elvárásokkal üljön le a gép elé) helyettesét, és úgy vélem, hogy Adrián személyében megtaláltuk a nyertest. Remélem, hogy tényleg igazán össze fog tudni állni a csapat és a jó magyar trendektől eltérően sikerül valamikor a jövőben megmutatnunk, hogy hosszabb távon ezen koncepciónk akár kifizetődő is lehet.

Tetszik az interjú?

Kövesd kuLi pályafutását! 

Hogyan készültök a versenyre? Milyen tudatos elemeket tudnál felsorolni, amire kifejezetten sok időt fordítotok egyénileg/csapatszinten?

Speciális elemeket nem igazán tudnék kiemelni számodra, inkább maradjunk annyiban, hogy egy klasszikus értelemben vett szokásos felkészülés lesz. Mindenki a szabadidejét úgy igyekszik alakítani, hogy a lehető legtöbbet tudjunk együtt, öten gyakorolni nálunk lehetőleg erősebb csapatok ellen, illetve egyénileg fejlesztjük magunkat.

Ha az összes csapattagot ki kellene emelned egy-egy kiemelkedő tulajdonsága miatt, hogyan jellemeznéd az ancients jelenlegi tagjait?

KODIAK: A csapat veteránja, az ancients arca, az e-szendvicsember, akinek online tevékenysége valamilyen szinten mainstreamebbé varázsolta ezt az egészet. Ő az, aki két mondattal képes kisimítani mindenkinek az idegszálát, ha a helyzet véletlenül eldurvulna, miközben általában a “féreg”, alias lurker pozícióban szeret közreműködni. Heh.

Res1st: A irányítónk, aki hasonló cipőben jár, mint én, csak szerencsére ő jóval tehetségesebb. Nagyon komoly része volt abban, hogy a magyar CS:S meghatározó legyen a nemzetközi mezőnyben, és ő volt az, aki miatt én is felkeltem hosszú évekig tartó téli álmomból. Elhivatottsága és maximalizmusa miatt mindig is szerettem vele is, anno pedig ellene is játszani.

V1CE: A jóságos Csabi, aki már lassan három éve mond nemet mindenkinek, aki megpróbálta őt elcsábítani KODIAK mellől az ancientsből. Azon kívül, hogy ezen kitartása és 100%-os elkötelezettsége miatt maximális tisztelet illeti, rendkívül jó a game sense és embertelen, hogy milyen jól lő. Azt hiszem talán az még nagy előnyként könyvelhető el Csabiban és bennem, hogy mindkettőnkön botrány nagy a reklámfelület, reméljük, hogy ez később még jól jöhet. ( ͡° ͜ʖ ͡°)

NOFEAR: Meglepően gyorsan beilleszkedett, és fiatal kora ellenére ő az, akitől minden meccs alatt tanulunk valami újat. A tapasztalata, meglátásai és higgadt játéka nagyon sokat dobott a csapaton és meghozta azt a pozitív szemléletet, amire már régóta vágytunk.

akira: Kaptam tőle Balaton szeletet a dunaújvárosi lanon, aranyból van szíve a fiúnak.

A jellemzések alapján beszélhetünk részedről, és Res1st részéről valamiféle nagy visszatérésről? Már nem az első példa arra, hogy régebbi tapasztalt játékosok ismét „egeret ragadnak”. Szerinted ez minek tudható be?

Végülis beszélhetünk nagy visszatérésről, én viszont csupán az alábbiak miatt vagyok itt; Jó mókának tűnt a CS:GO, jó ismét régi cimborákkal lövöldözni és Kodi eléggé nagy szarban volt, már ami a csapatot illeti…úgyhogy mindenki jól járt. :)

Most már, hogy ismered a negyedik résztvevőt, milyen végső sorrendre tippelnél?

Megmaradván a realitások talaján:

  • 1-2. REVOLTE / CSGO.one
  • 3. E-Frag
  • 4. ancients

Köszönjük szépen, hogy rendelkezésünkre áltál, sok sikert kívánunk a közelgő versenyre és minden jót a jövőre nézve. Hajrá!

Ezeket olvastad már?
Showing 4 comments
  • Borbély Dániel

    Óhh Te Jó Ég! :O
    Hát újra csalódtam, de kellemesen vagy éppen ezt vártam? Még Én sem tudom a választ! :D
    Mindenesetre jó egy kevéssel többet tudni a tagokról a gondolkodásokról(kuLi szemszögéből) És magáról, hogy egy nagyon jó csapat hogyan verbuválódik, kovácsolódik a kezdetektől!!! Részemről minden egyes streamet ( Ha V1CE, ha NF, ha éppen kuLi , vagy Kodi ) élvezet nézni és hallgatni.
    Megdöbbenek mindig mikor meghallom azt, hogy valaki máshoz is ért… És ez a zongorázás (nem is akárhogy :O ) Eléggé le tudott venni a lábamról!
    Nem is baj, hogy néha kikapcsolódásként csak felmentek egy-egy szerverre, vagy másik game-re és ennek az élményeit megosztjátok velünk!
    Én mindig csodálattal nézem és nézni fogom eme csodát! :)
    (remélem valaki el fogja olvasni és nem elpocsékoltam erre 10 percet :D :D )

    • Gabor Tota

      Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk, semmiképpen nem volt időpocsékolás! :)

  • Pene

    “Azt hiszem talán az még nagy előnyként könyvelhető el Csabiban és bennem, hogy mindkettőnkön botrány nagy a reklámfelület, reméljük, hogy ez később még jól jöhet. ( ͡° ͜ʖ ͡°)”

    :DDDDDD

    • kuLi

      srsly