Számít-e a hazai pálya előnye?

Szerző:
Kategória: CS:GO, Elemzés, esport, Esport versenyek, Nemzetközi esport

Képes-e győzelembe hajszolni kedvenceit egy több ezres, éljenző tömeg? Mit jelent a versenyzők számára a hatodik emberként őket támogató, megvadult nézősereg? Mennyit számít az időeltolódásból és utazásból származó fáradtság egy top csapatnál? A CS:GO világában egy percre sincs megállás: a pénzdíjak folyamatosan emelkednek, minden héten új tornát jelentenek be, a győztesek kiléte pedig versenyről-versenyre változik. Talán épp a helyszín-kérdés miatt.

A CS:GO versenyeket ma már nem a játékosok nyerik. Na jó, ez így kicsit erősre sikerült, mondjuk inkább azt: nem kizárólag a játékosok. 2016-ban már korántsem azon múlik egy meccs, melyik csapat lő jobban pisztollyal, kinél van a jobb AWP-s és ki hova dobja a gránátot. A világméretű üzletté fejlődött Counter-Strike világban egy versenygyőzelem során kiemelkedő szerep jut a csapat coach-ának, az élő közönségnek, a szervezők által biztosított perifériáknak és versenykörülményeknek, a szponzorok által szervezett szállásnak és ellátásnak, vagy éppen az esemény helyszínének.

Három fontos tényező mentén járjuk körül utóbbit, közelmúltbeli példákkal illusztrálva őket:

Jetlag

Az időeltolódásból eredő mentális és fizikai fáradtság, a helyszínek közötti ingázás ma már egy szükséges velejárója a profi versenyzésnek. A jövőben ráadásul, az ázsiai piac éledésével vélhetően csak tovább romlik majd a helyzet. Már az amerikai és európai helyszínek közötti több ezer kilométeres utazások is rengeteget kivesznek a csapatokból, a kérdés midig az, van-e elég idejük regenerálódni és akklimatizálódni a játékosoknak. Gyakori jelenség, hogy a nívós versenyek előtt nem napokkal, de hetekkel előbb érkeznek a csapatok, hogy kivédjék a jetlag káros hatásait és bootcamp-elhessenek egyet a helyszínen.

Első példánk a tavaly év végi Na’Vi turné Amerikából! GuardiaN-ék pár nappal azután, hogy a kolozsvári Major tornán döntőztek, a CEVO nyolcadik szezonjának döntőjére utaztak Columbusba, pár nappal az esemény előtt. Csoportutolsóként, két vereséggel estek ki. Mivel az IEM San José csak két hét múlva kezdődött, kint maradtak pihenni, bootcampelni és lazítani kicsit. csodák csodájára a második amerikai eventet már mapveszteség nélkül, három 2:0-val húzták be.

Kolozsvári remeklés, columbusi szenvedés, feltámadás San Joséban. A versenyeket a Jetlag támogatta. | Fotó: Fantasy Esports
Kolozsvári remeklés, columbusi szenvedés, feltámadás San Joséban. A versenyeket a Jetlag támogatta. | Fotó: Fantasy Esports

Elfelejtettek volna játszani egy héttel a Major döntő után? Aligha. Akkor hogy lehetséges, hogy míg a CEVO döntőről ők nyeretlenül kipottyantak (ugyanitt a Conquest nevű amerikai csapat majdnem döntőzött a Virtus.Pro-val, csak mondom), két hét múlva pályát sem buktak? A válasz nagyon valószínű, hogy a gyors átállást ellehetetlenítő, szoros menetrend. Kolozsvár után felocsúdni sem volt idejük, máris Columbusba kellett utazniuk és ismét magas szinten teljesíteni, erre azonban képtelenek voltak az idő rövidsége miatt. Nem úgy a következő LAN-on, ahova már pihenten, az időeltolódást megszokva érkeztek.

Következő esettanulmányunk sokkal közelebbi példa, az MLG Columbust behúzó Luminosity Gaming malmői zakója. Világranglista másodikként, a valaha volt legnagyobb díjazású CS:GO verseny győzteseként érkeztek Svédországba, ahol már a csoportból sem jutottak tovább. A kínai TyLoo csapata 2:1-re múlta felül a brazilokat, ja, és előtte már egy másik columbus-i elődöntőst, a Team Liquidet is hazazavarták! Hogy érhettek ilyen messzire a Majorön ezek az amerikai csapatok, ha utána ilyen simán esnek ki a következő LAN-on?

A válasz mindkét kérdésre egy és ugyanaz: a helyszín alapjaiban befolyásolta szereplésüket. Columbus lényegében hazai pálya nekik, hiszen mind a Liquid, mind a Luminosity játékosai az USA-ban élnek, a szervezet által fenntartott Gaming House-ban. Rápihentek és felkészültek az eseményre (a helyszíni, közönség általi biztatás is fontos, erről majd később), míg az európaiaknak jó esetben egy hetük volt a helyszínen hangolódni, szokni a közeget. Ezután egy gyors európai turné viszont már nekik volt sok, le is szerepeltek rendesen.

Persze felmerül a kérdés, miszerint az európaiak is Columbusból tértek haza, őket miért nem zavarta a gyors visszatérés Európába? Szervezetünk egy új időzónához pár hét erejéig képes ideiglenesen alkalmazkodni, ennek értelmében csökkennek a jetlag okozta mentális és fizikai tünetek, de végérvényesen csak hónapok múltán tűnnek el. Egy tíz napos amerikai versenyzés alatt az európai játékosok sosem lesznek teljes értékűek, hazatérve azonban a szervezet fellélegzik, és mintha mi sem történt volna, újra a maximumot képes kihozni magából.

Pihentető környezet, Kultúra

Kevesebb pontos példával szolgál a második fontos elemünk, ám ugyanúgy tetten érhető, mint a jetlag által okozott problémák, és némileg közük is van egymáshoz. A fáradtságból származó diszkomfort érzéseket ugyanis tetézheti (és általában szokta is) az úgynevezett kulturális sokk, melyet az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell helytállniuk. Aggodalom, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság és identitáskrízis. Csak néhány azon érzés közül, melyet a megváltozott környezet előidéz az emberekben.

A családtól és barátoktól való távollét szintén nehezíti a beilleszkedés, a helyi nyelvismeret hiánya, a szokások furcsasága és az idegenérzet mind frusztráló apróságok, melyek együttesen hatalmas terhet raknak ezekre a fiatal sportolókra. Ezeken kívül pedig maga az utazás is embert próbáló feladat, a Twitterről szemezgetve tűnik szemünkbe, hogy Shox járata Columbusba menet például 17 órát késett egy vihar miatt. A Mouz-osok gépe szintén késve indult, de az EnVy-s srácok is jelentős késéssel érkeztek az Államokba. Lássuk be, nem éppen kellemes egyik se, de hogyan is igazolhatnánk ezek meglétét?

A versenyzők gyakran streamelnek is a hazai LAN-ok ideje alatt. | Fotó: Twitch.Tv
A versenyzők gyakran streamelnek is a hazai LAN-ok ideje alatt. | Fotó: Twitch.Tv

Vegyünk egy kézen fekvő példát, egy mindennapos teendőt a CS:GO sztárok életéből, a rajongóikkal való kapcsolattartást. Kommentátorként naprakészen követem a játékosok közösségi-média profiljait, hiszen értékes információkat rejthetnek a tőlük származó posztok, ezúttal azonban számolgattam egy kicsit. Hiko például az MLG alatti héten 26-szor posztolt saját bejegyzést a Twitteren, a DreamHack alatt ez a szám csupán 9. A CLG játékosa, jdm a Malmőben töltött hét alatt 5 posztolt közölt, az MLG döntő napján viszont önmagában 6-ot. Hazánk büszkesége, FLASH négy posztot közölt a hazai ICL-lel kapcsolatban, míg a finnországi Assembly Winter 2016-ról csupán két bejegyzés érkezett Facebookon. Mit bizonyít mindez? Többek között, hogy a játékosok felszabadultságát, kommunikatív énjét (és jó teljesítményét, amiről beszélni lehet) általában a kényelmes környezet hozza csak elő, idegen terepen egyfajta zárkózottság uralkodik el rajtuk, ami játékukon is meglátszik, hisz verseny közben is hat gondolataikra.

Szurkolók

Talán a legkézzelfoghatóbb elem a három felsorolt tényező közül. A hazai szurkolók biztatása képes feledtetni minden fáradtságot, minden rosszérzést. A játékosok felé áradó szeretet, melyet hangorkánnal adnak tudtukra a szurkolók minden egyes lehozott körnél, erősebb lehet minden hátráltató tényezőnél. Vegyük csak a már említett Liquid és Luminosity felé áradó biztatást Columbusból, a közönség valósággal megőrült értük, aminek meg is lett az eredménye, elődöntőig meneteltek a csapatok, a Luminosity ráadásul az egész rendezvény behúzta. De gondolhatunk a NiP malmői győzelmére is, a nindzsák 18 hónap után örülhettek ismét LAN győzelemnek, a mostani sikert hazai közönség előtt sikerült besöpörniük. Vehetünk persze távolabbi példákat is, gondoljunk csak a Virtus.Pro eddigi legnagyobb sikerére. Megvan? ESL One Katowice, saját szurkolóik előtt. És arra is tudjátok a választ, melyik csapat múlta felül a SEEC második szeonjának budapesti döntőben a világranglistán is előkelő helyen jegyzett bolgár E-Frag gárdáját? A mostani Game Agents, így igaz! A győztesek persze pontosan tisztában vannak a hatodik ember jelentőségével, és győzelmi interjúikban végtelenszer mondanak köszönetet a szurkolásért, és a rájuk zúduló szeretetért.

Ezen szempontok mentén kíváncsian várom az ELEAGUE első szezonjának atlantai döntőjét az európai csapatok szereplése miatt, és az ESL One Köln küzdelmeit az amerikai gárdák telejesítményét fürkészve. És mi lesz itt, ha a versenynaptárakban megjelennek az ázsiai nagyversenyek?! Hamarosan a CS:GO csapatokhoz is Health & Wellbeing menedzserek érkeznek majd? Egy biztos, izgalmas fejlődési irányok és megjósolhatatlan jövő elé néz kedvenc esportunk!

Ezeket olvastad már?
Showing 2 comments
  • Benjamin Biliczki

    Így kell szakszerűen írni a semmiről. (Y)

    • Hemi

      Először is köszönjük a szakszerű jelzőt! Másrészt viszont érdekelne miért tartod elbagatlizálhatónak a földrajzi elhelyezkedés és az utazás fontosságát az esportban? Szerinted nincs összefüggés az elért eredmények és a fent említett tényezők között? Vagy éppen ellenkezőleg? Túlzottan egyértelmű, ezért nem érdemelne szót se?