Hearthstone: Americas Preliminary összefoglaló

Szerző:
Kategória: esport, Hearthstone

A hétvégén nyolc Hearthstone játékos került egy lépéssel közelebb a novemberi Blizzconhoz. A hétvégi Americas Preliminary for Spring versenyen 153 versenyző indult el és közülük 145-en a döntőre esélytelenül kullogtak haza.

Az ismeretlenek visszatérnek

Az európai előversenyeken láttuk, hogy sok jól ismert játékos előkelő helyeken végzett, találkozhattunk pár nagyobb névvel a döntőkben és még jópár olyannal, akik épphogy nem jutottak az utolsó körökbe. De ezen a hétvégén a profik nem szerepeltek valami jól, a döntőbe jutott nyolc játékos közül egyik sem igazán ismert a Hearthstone közösség előtt. Talán egy kivételével, Robert „Nostam” Maston, az „egyszemélyes márka” szerepelt közülük a legjobban, de még ő sem jutott a döntőbe, egy körrel hamarabb kiesett. Ha emlékeztek Nostam volt az, aki beugrott Fibonacci helyére a Winter Final versenyen, mivel annak meggyűlt a baja a vízumkéréssel.

Láthatjuk, hogy a Blizzard azon döntése, miszerint kevésbé helyez hangsúlyt a meghívásos versenyekre és sokkal inkább a nyitott formátumú versenyeket preferálja, a jövőben úgy tűnik jó döntésnek bizonyul. A nagy nevek közül azért sokan kiváló játékosok, – Thijs “Thijs” Molendijk vagy Keaton “Chakki” Gill mindketten nagyon jó eredményekkel rendelkeznek és ezeket attól függetlenül szerezték, hogy a versenynek milyen volt a formátuma – de a versenyek annál jobbak minél kevesebb pontján jelenik meg a kivételezés. Ez nem csak azoknak a kiváló játékosoknak segít, akik még nem mondhatók profiknak, hanem a profiknak is, mivel ezzel bebizonyíthatják, hogy nem csak azért vannak ott a versenyeken mert ismertek.

A végső nyolcas Cydonia, Rosty, PNC, Napoleon, Joster, Duane, Deerjason és Bradfordlee jövő hónapban mérkőzik meg a 80,000 dolláros összdíjazásért és a garantált helyért a Bajnokságban.

Úgy tűnik, a meta lassan beáll

Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben nagyon sok pakli variációt láttunk, de ebben a pillanatban talán eljött végre az a pont, amikor már tisztán kivehető, hogy melyik kasztok erősebbek a többinél. Az utolsó 16 játékos közül mindannyian játszottak Shaman kaszttal, csak ketten nem játszottak Warlockot és csak hárman nem hoztak Warriort. A fenti három kasztnak különböző népszerű változatai vannak, de a Shaman-Warlock-Warrior és sokszor Rogue dominanciája eléggé feltűnő, legalábbis Amerikában.

i

N’Zoth: Nyolc csáp de csak egy döntős

A Tempo Warrior uralma még mindig tart

Az európai verseny egyik sajátossága volt a Tempo Warrior paklik megjelenése, ami a folyamatos fenyegetést hozott, körről körre. Ha visszaugrunk az időben, akkor a Warrior esetében csak két játszható pakli változat volt: a Control Warrior, ami irtózatos mennyiségű armort épített fel és a lapjai azt szolgálták, hogy elhúzzák a játékot minél tovább, vagy a Patron Warrior, ami megpróbálta telerakni a pástot a Grim Patronokkal és Frothing Berserkerekkel. Ezek közül most egyik sem volt meghatározó, az utolsó 16 játékosból csak egy hozott Control Warriort és egyetlen Patron sem mutatta meg magát ebben a csoportban.

Még az Aggro Pirate Warrior is, ami egy igencsak eseti változat, amit a most kiadott N’zoth’s First Mate és a Bloodsail Cultist is megerősített, jobban szerepelt. A Warrior pakliknak összeségébe 59 százalékos a sikerességi aránya, és egyben nézve minden kaszt ellen 50 százalék fölött van a nyerési arány, kivéve a Druidot, mindez pedig a játékosoknak annyit jelent, hogy a Warrior kaszt kb. muszáj.

Az Ősi Istenségeket letaszították

A mostani kiegészítő egyik legfontosabb sarokpontja az Ősi Isten lapok voltak, ahogy ezt a kiegészítő neve is sugallja (Whispers of the Old Gods), és azon lapok, amik ezen Ősi Istenekkel alkotnak meglehetős szinergiákat. Az Ősi Istenek nagyok és kapzsik, ha ki tudjuk játszani őket, akkor az értékük nagyon magas, de azért sokszor felmerül, hogy az bennük lévő érték kinyerése nem párosul túl magas árral. Mikor kijött a kiegészítő akkor láttuk, hogy nagyon sok paklit építettek köréjük.

A mostani tornán viszont alig láttuk őket. A végső nyolcasból csak egy játékos – Duane – hozott olyan paklit, amiben volt egy Ősi Istenség. Mondjuk poén lett volna látni David „Dog” Caero Ramp Druid pakliját, amiben helyet kapott Y,Shaarj és Yogg (ő volt az egyetlen, aki a paklijába pakolta Y’Shaarj-ot) vagy Blake Yogg-N’zoth-Reno-Dragon pakliját, de a végső meccseken az Ősi Istenek kiestek a játékosok kegyeiből.

Azért az is megemlíthető, hogy az Ősi Istenek hiánya a végjátékban azért nem annyira meglepő. A N’Zoth Paladin pakli népszerűsége, ami Chakki-t győzelemhez segítette a Dreamhack austini versenyén és igen népszerű volt az európai versenyen, a felére esett vissza. Az európai versenyen a regisztrált paklik közül 235-ben szerepelt legalább egy Ősi Istenség. Ezen a hétvégén ez a szám 107-re esett vissza. Az egyetlen pakli, amiben nőtt az Ősi Istenek népszerűsége az a N’Zoth Renolock volt, de mindezzel szemben a játékosok visszatértek a sokkal tradicionálisabb paklikhoz ahelyett, hogy a paklijaikat a kapzsi Ősi Istenek köré építsék. Még a Yogg- tempo Mage is, ami azért a Ladderen elég jól szerepel, kevés szerepet kapott, a klasszikus Freeze Mage szinte teljesen kiszorította, az pedig elég kevés új lapot használ fel (a legtöbb esetben egyet sem).

A kockázatos Freeze Mage

A Freeze Mage az egyik legrégebb óta használt pakli a Hearthstone berkein belül, ahogy kijöttek a különböző kiegészítők a lapok alapján mindig újra és újra tervezték és talán az egyik legbonyolultabb pakli ma. Ez az a pakli, ami leginkább két kaszt ellen szenved és ez a két pakli ma a meta szerint a három legnépszerűbb között van, a Warrior és Shaman. Azért az is igaz, hogy a Tempo Warrior kontra Freeze Mage felállás már nem olyan egyoldalú, mintha Patron vagy Control Warrior ellen kéne mennie, de mégis a hétvégén a Mage győzelmi aránya a Warrior ellen összesen 14 százalék volt és a Tempo Warriorok domináltak, nem a másik kettő. Shaman ellen pedig – fele-fele arányban Aggro és Midrange – a Mage kaszt összesen 31 százalékot tudott mutatni és azért ez sem olyan túl meggyőző eredmény. Ennek eredményeképpen a Miracle Rouge, ami ugyanúgy szenved a Shaman kaszttól, de nem olyan rossz a Warrior ellen, egy jobb választásnak tűnik, mint negyedik legerősebb kaszt a Shaman-Warrior-Warlock triád mellett.

LEEEEEEEEEEEEEEROY JEEEEEEEEEEENKINS

hearthstone_leeroy_carte

“At least I have chicken!”

A World of Warcraft világából kevés olyan játékos van, aki ne hallott volna a jó öreg Leeroy Jenkinsről. A Leeroy Jenkins mém, amit egy nagyon népszerű videóra vezethetünk vissza – szerintem még a linket sem kell bedobnom erről úgyis mindenki látta már – az évek során a Blizzard egyik termékévé vált, először a WoW kártyacserélgetős játékába került be később pedig utat talált a Hearthstoneba is. Leeroy mindig is a legerősebb legendary lapok között volt, köszönhető ez annak, hogy Charge (abban a körben támadhat, amikor kirakják) képessége van, ez a mechanika pedig egy olyan dolog a játékban, ami ellen kevés védekezés létezik. 2014-ben egyszer már nerfelték (régen még négy mana volt letenni, ó az az OTK Leeroy, Shadowstep, Cold Blood kombó bébizsízüsz -a szerk.-), ezzel anno Leeroy kiesett a metából hosszú időre, de az utóbbi hónapokban újra megtalálta az útját népszerű befejezők közé.

A végső 16 játékos közül csak egynek (Austin “SilentStorm” Li) nem szerepelt Leeroy a paklijaiban. Mindez pedig nem csak annak köszönhető, hogy Leeroy csak egy pakliban jó, láttuk őt a Mircale Rougeban, szinte az össze Warlock pakliban, az Aggro Pirate paklikban, a Tempo Warriorban de még az Aggro Shaman paklikban is megjelent. Remélem anno nem törtétek be!

 

Forrás: www.espn.go.com, Dan Szymborski 2016.06.24

Legfrissebb bejegyzések