Szexizmus és a nők helyzete az esportban

Nőket érő atrocitások: trollok, nőgyűlölők, zaklatások

Emily Gera, a Polygon egyik vezető brit tudósítója, nemrég készített egy interaktív történetírásos játékot, amely az “egyszeri Kotaku kommentáló elméjét” szimulálja – így foglalta össze röviden, amit az internet legszűklátókörűbb, nőgyűlölő disznójainak néhány hozzászólásáról gondol.

Csak egyetlen érzelem játszik itt szerepet: az undor. És mivel a nőgyűlölők nagyjából annyira ésszerűek, mint a rasszisták – azaz teljesen irracionálisak -, sosem tudtam megérteni, hogy bárki is máshogy érezne irántuk.

Mind voltunk már itt. Újra és újra elkerül ugyanaz a nyavalyás téma: az undorító és visszataszító viselkedést produkáló agyhalott trollokról való vitatkozás. Nem az az igazán bosszantó az egész ügyben, hogy állandóan megtörténik, hanem, hogy szinte lehetetlen – mintha maga az internet kívánná így – érdemi beszélgetést folytatni a kérdésről.

Az esport világának is nemrég megvolt a saját visszataszító jelenete, amikor Kim “Eve” Shee-Yoon – az első női játékos, akinek a dél-koreai Slayers profi csapatánál volt szerződése – bejelentette, hogy “szexuális zaklatás miatt” bezárja a Twitter profilját. Gyorsan kiderült, hogy az említett zaklatást egy fickó követte el, aki Eve fotójával együtt mutogatta – fogalmazzunk úgy, hogy – az áruját.

Sajnálatos módon ez nem egy újkeletű dolog. De el akarok fordulni a tett borzalmaitól és az ezt követő eseményekre akarok koncentrálni, mert fontos megérteni, hogy még a kiegyensúlyozott és higgadt játékosokkal is milyen nehéz egy érett, konstruktív párbeszédet folytatni.

Ahogy Twitteren az általam követett ausztrálok elkezdtek beszélgetni a dologról, egy játékos elkövette azt a hibát, hogy megjegyezte, hogy minden szűklátókörű cselekedet végsősoron visszakövethető a StarCraft 2 közösséghez. A darázsfészek felpiszkálása még véletlenül sem egy bölcs dolog, kivéve ha az ember rendelkezik az online vitákhoz nélkülözhetetlen rakétakilövővel, vagy más, hasonló erejű robbanószerkezettel.

A kérdéses személy végül visszavonta a hozzászólását és bocsánatot kért érte. Nagyjából így végződnek a dolgok, amikor egy vétkes személy van. De miközben egy csoport buzgón próbálta magát megvédeni egy ésszerűtlen állítástól, a fő cél – azaz megszabadulni a faragatlan múlt századbeli viselkedéstől, ami az online világ minden zegzugát fertőzi – teljesen homályba került.

Az emberek rendkívül könnyen vakvágányra terelődnek, így a magatartási kódexekről, moderációs irányelvekről, illetve általános viselkedési normákról való aktív párbeszéd lehetőségét teljesen kiütötte a lényegtelen baromságok menetrend szerinti járata, aminek maximum annyi relevanciája volt, mint egy fingnak a levegőben. És ez nem csak egy egyszeri eset: minden istenverte alkalommal ez történik.

Korábban egy sokkal fontosabb vita indult az esportban versenyző nőket érő hátrányokról és előnyökről, ugyanakkor a témát általánosságban véve is lehet alkalmazni. A vita legnagyobb része Twitteren zajlott le, ahol Rachel Quirico, a Cybersports Network egyik tudósítója, vitatkozott Richard Lewissal a Cadred szerkesztőjével a plusz segítségről, amit a nők kapnak ebben a szektorban. A párbeszéd elolvasható az alábbi linken.

A vitához hozzákapcsolódott néhány elgondolkodtatóbb válasz is; Hot_Bid, a Teamliquid.net adminisztrátora adta a lehető legsemlegesebb összefoglalást, míg a Melbourne központú Sunset, a Team ROOT szerkesztője is egy jól megírt választ fogalmazott meg.

Ez mind szép és jó, de az a probléma, hogy ezek közül egyik sem kapcsolódott a másikhoz; mindegyik bejegyzés széttöredezett a sok száz szeméttel teli poszt mellett, amelyek még a Redditen sem értek annyit, hogy bárki is hozzájuk szóljon.

Amikor olyan hozzászólásokkal aláznak meg, mint az “úgy öltözöl, mint egy figyelemre éhes kurva”, vagy mint az “annyira tudatlan és feminista, hogy már rosszul érzem magam tőle”, akkor reagálnod kell valamit. Nem vagy emberi lény, ha nem teszel így. És mégis, a saját magad szimpla védelme is – ha egyszerűen nem foglalkozol ezekkel a megjegyzésekkel, az olyan állításokhoz vezet, hogy a vádak biztosan igazak, mert sosem próbáltad meg őket elutasítani – már egy teljesen másik arénába tereli az egész vitát.

Megoldás keresése, a párbeszéd hiánya

Meglepő paradoxon, hogy az internet a végtelen kapacitásával képes lenne bármilyen témában párbeszédet elősegíteni, de ennek ellenére a legrosszabb hely a komoly kérdések megvitatására. Az állandó információáramlás biztosítja, hogy a hozzászólók tovább lépjenek egy másik témához mielőtt teljes mértékben megértenék és elfogadnák a közvetlen problémát.

Nemrég érdekes vitapontokat vetettek fel. A nők szinte minden kétséget kizárólag előnyösebb helyzetben vannak a férfiakkal szemben, amikor belépnek az esport iparba – de szinte minden esetben nagyobb mennyiségű golyózáport is kell visszaverniük, csak azért mert ott vannak. Ennek egy része csak kereslet és kínálat: kevesebb nő kisebb vetélkedést is jelent a tv-közvetítői és egyéb szerepek esetében, de ez azt is jelenti, hogy a reflektorfény és a bírálatok felerősödnek a kisebb létszám miatt.

És ezt valószínűleg mennyiségileg is elég pontosan meg lehetne határozni: gondoljunk csak a férfi-nő nemi arányra egy verseny LAN-on. Ha azt mondanád, hogy a harag és az indokolatlan düh ezerszeres arányban éri a nőket – nézz körbe a következő nagy LAN-on és számold össze, hogy hány női versenyzőt látsz.

De még ez is eltér a lényegtől: az összes ilyen vitapont alapos és intelligens párbeszédet igényel. De intelligens, értelmes emberek nem tudják ezt megvitatni az interneten, mert ott állandóan az egyik extrém pontból a másikba kell táncolniuk és eloszlatniuk a lángokat, amik valamilyen vitatott téma feldobása közben keletkeztek.

Az olyan közvetlen beszélgetések, mint amik a Twitteren is zajlanak nem megfelelőek: ez egy olyasmi dolog, amihez egy panelvita, vagy legalább egy személyes vita szükséges. Úgy legalább az embereknek lehetősége lenne megfelelően hozzászólni az egyes kérdésekhez. Nem lehet ezt az egész problémát úgy megoldani, hogy a fejénél ragadod meg a szörnyet – ahhoz az túl nagy.

Sokkal egyszerűbb konszenzusra jutni miután egy órán át hallgattál egy jól szerkesztett ok-okozati párbeszédet; ugyanakkor elég nehéz, ha az emberek csak egy-egy cikk utolsó mondatait emelik ki a kontextusból. És habár az értelmes beszélgetés nem mindig garancia a nyilvánvaló szexizmus és vakbuzgóság ellen, az egy sokkal jobb kiindulópontot jelent, mintsemhogy értelemben és érzékenységben reménykedjünk, hogy aztán valahogy kitűnjünk az internet végtelen tengerében.

Az eredeti cikk az alábbi linken található