Nem úgy tekintek magamra, mint egy zen mesterre, vagy mint egy olyan személyre, aki teljes mértékben immúnis a folyamatos negativitásra, amit a DotA 2 fejt ki rá, de jelenleg inkább békés gondolkodásmódot képviselek DotA-n kívül és azon belül is. Fons “Zen-lini”-nek hívott, és talán nem meglepő, hogy a közvetítéseim egyik legcsábítóbb eszköze a pozitivitásom a játékok felé. Szeretnék egy-két történetet mesélni, illetve pár tanácsot adni annak érdekében, hogy talán több örömöt lelj majd a játékaidban – nálam jelen esetben a DotA 2-ben – továbbá, ami még fontosabb: még boldogabb lehess az életben.
Mese idő: ”Bezzeg az én időmben…”
Mikor elkezdtem Dotázni (talán 8-9 évvel ezelőtt) nem voltam kifejezetten “paraszt” játékos. Nem voltam heves természetű, de nagyon gyorsan elítéltem az embereket. Rögtön az emberek torkának ugrottam, ha hibáztak. Ez persze azonnal veszekedéshez vezetett, de ilyenkor felmerül, hogy miért foglalkoztam ennyire azzal, hogy rávilágítsak más emberek hibáira? Akkor még nem tudtam miért.
Ez a gondolkodásmód egy évig, vagy talán tovább is kísértett, és minél inkább vágyakoztam a versenyzésre, annál gyorsabban lett herótom mások förtelmes játékától.
Nem voltam átkozódó játékos, de azért nem voltam messze tőle. A dolog a házon belüli játékokból kezdődött, melyekből is az elsőt egy odaadó ember indította el: Ucross.
Ő egy idős fogorvos volt, aki Dotázott, illetve azért programozott, mert élvezte. Ő volt az első azok közül az emberek közül, akiket megismertem, aki tényleg objektívan nézte a dolgokat. Mármint nem erőltetetten, nem ő volt a jövő 100%-os fogalma az objektivitásra, vagy a mindentudó bíróra, de embernek ő nagyon objektív volt.
Mindenesetre azoknak, akik nem ismerik ezeket a versenyeket, a házon belüli versenyekben egy kis csoportnyi ember(~100-200) általában elkülönítve valamilyen norma által 5 az 5 ellen játszanak egymás ellen, egy bot kreálta sorrendben.
A bot felállít egy kezdő értéket, mint például 1000, ha nyersz ad, ha veszítesz, elvesz pontot. Ucross megteremtette Észak-Amerikában ezeket a versenyeket és a megfelelő botot. Ez volt az első kísérlet, ahogy én láttam, hogy megpróbálják objektív módon számszerűsíteni az embereket a képességeik alapján.
Izgatottan kezdtem játszani a ligában, mint más fiatal, becsvágyó DotA játékosok. A játékokban több “tryhard” volt, mint egy átlagos, magas szintű meccsben. Fokozódtak a kedélyek, pár sértegetés is célba talált, de ami ennél is fontosabb: jó DotA-t játszottak az emberek. Sok ember nyafogott a jelenlegi játékkészítő rendszer miatt, de még DotA 1-ben, egy ötös lobbiban teljesen véletlenszerű emberek kerültek össze ugyanolyan véletlen emberekkel.
Fogalmad sem volt, hogy kivel játszol. Talán ez lehetett az első játéka, vagy talán az ezredik. Nem volt semmilyen intézkedés ennek kiküszöbölésére, semmi büntetés, ha elhagyta a játékot, se anti-smurf védelem, semmi. Ijesztő időszak. Szóval, ez volt az első alkalom, hogy nehéz meccset nehéz meccs után játszottam, és nagyon megkedveltem.
Végre tanulhattam egy keveset a DotA bonyolultságáról ezektől az ügyes játékosoktól. Beépítettem jó stratégiákat és taktikákat korábbi ismereteimből, kiküszöböltem a rossz szokásokat, vagy azokat a módszereket, amik a vereséghez vezettek volna. Olyan durva DotA játékos voltam, mint még soha. 50 óra DotA / hét eddig ismeretlen volt számomra, maximum akkor, ha beteg voltam, vagy ha otthon voltam(főiskolás voltam abban az időben).
Egy kicsi idő mindig jutott játékra. Most 90 óra volt a norma. Nagyon sok dolgot tanultam a házi versenyeken, és a túlzott ajánlkozáson és a tanulás gyorsaságán keresztül sikerült első helyet szereznem abban a szezonban és több szezonon keresztül is megnyertem azt. Bár első voltam, nem éreztem magam úgy, mintha DotA Isten lennék.
Nem éreztem úgy, hogy olyan jó vagyok. Igazából meglepő volt, hogy első vagyok, mert még sok mindent tudtam volna tanulni. Sokkal többet, úgy, hogy a versenyek nem voltak túl kemények és a DotA még elég nyers volt, a játék tele volt feltáratlan stratégiával. Miután első voltam egy ideig, sok nézőpontom megváltozott. Én csak fejlődni akartam DotA-ban, és többet tanulni a játékról. Nagy halnak lenni egy kis tengerben nagyon keveset számított számomra. De másoknak annál többet.
Erősen benne voltam a bajnokságokban és ismertem majdnem minden játékost. Láttam embereket jönni-menni, de az emberek túlnyomó többsége ugyanaz maradt, és én kinőttem azzá az emberré, akit a DotA világában nagyon jól ismernek. Néhányszor láttam az emberek viselkedését játék közben, és meglepődve néztem az emberek hozzáállását saját helyezéseikhez.
Még azután a legtöbbször egyszerűnek tűnő tények után is, ami nem engedte őket közel jutni az “elo hell”-hez, mint a ligák vagy a pontok lenullázása, az emberek továbbra is szkeptikusok maradtak. Hangsúlyozva ezt az utolsó pontot, megnézném, ahogy párszáz játék után egy játékos +-50 ponton maradna(10-20 pontot kap egy nyert játék után), itt szeretném megjegyezni, ha a játékos visszajut az eredeti pontjaira a nullázások után, az azt jelenti, hogy nem a rendszerben van a probléma.
A legjobb 50 játékos úgy gondolta, hogy ők már a legjobb öt között vannak, az utolsó 50 pedig nem fogadta el, hogy ők a legrosszabb játékosok a ligában. Ez volt az az eset, ahol a Dunning-Kruger effektus jutott eszembe. Egyszerűen megmagyarázva ez annyit takar, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni saját képességeiket, továbbá nem elfogadni, hogy valaki más jobban ért hozzá, de idővel képesek lesznek felfedezni ezt, ha az illető hajlandóságot mutat rá.
Úgy gondoltam, hogy én rosszabb vagyok, mint ahogy ezt a számom mutatja, de mások sokkal jobbnak érezték magukat annál, mint amit ők kaptak, nem figyelve a számra, mely már a nevük mellett szerepelt. Ucross fejlesztette a rendszert.
Fontos arra emlékezni, hogy egy objektív programozó áll előttünk, akit nem érdekel, hogy milyen rangja volt (ami mellesleg igazságosan kevés volt a ligában). Elsődleges célja a liga gördülékeny menetele és a játékok minősége volt. A játékok is jók voltak, hogyha a csapatok is már ki voltak egyensúlyozva, mely a nullázás után pár nappal kezdődött csak meg, amikor már jól működött az algoritmus.
A munkám során megtanultam a kisebb rangú emberek tudását kompenzálni, így többször tudtam nyerni. Még futárt is vettem, mert ~200 arany nem jelentett számomra semmit, ők meg amúgy sem farmoltak valami jól. Irányt mutattam nekik és különböző utasításokat adtam, amikor nem tudták, mit kellene tenni. És mindenezek ellenére, hogy mindent megtettem a győzelemért, az emberek még mindig olyan hibákat követtek el, amik végzetesek voltak a játékunkra nézve.
Engem hibáztattak, ha nem vettem futárt, továbbá panaszkodtak, amiért nincs pénzük a játék során. Utána az volt baj, hogy VETTEM futárt és őrszemeket, mert sokkal jobban is felhasználhattam volna az aranyamat, mint ők, és ez fájt nekik, mivel megvettem őket. Hibáztatták a hősöket, még akkor is, ha az ARMM volt (All random Mirror match, 5 ugyanolyan hős mindkét csapatban).
Aztán rájöttem arra, hogy az embereknek mindig lesz valamilyen problémájuk, mindegy ki, hol, mikor, vagy mivel állnak szemben. Szinte mindenféle indokot hallottam már a vesztésre, vagy hogy miért kéne őket magasabb rangra tenni. Az emberek nem képesek belátni azt a tényt, hogy talán (tényleg csak talán) nem olyan jók, mint aminek ők gondolják magukat.
15 dolog, amit fel kell adnod ebben a sorrendben ahhoz, hogy boldog lehess:
a Purposefairy.com szerint:
1. Add fel a szükségedet arra, hogy mindig igazad legyen.
Sokan vagyunk úgy, hogy nem tudunk nemet mondani. Mindig a saját igazunkat akarjuk, még akkor is, ha egy nagyon jó kapcsolatnak vetünk véget, vagy ha fájdalmat is okozunk vele magunknak vagy másoknak. Nem éri meg. Ha szükségét érzed, hogy eldöntsd és harcolj azért, hogy ki a buta, kérdezd meg magadtól: “Inkább őszinte legyek, vagy kedves?” – Wayne Dyer. Tenni fog ez bármit? Tényleg ennyit ér az egód?
2. Add fel a szükségedet arra, hogy irányíts.
Az akarat, hogy feladd a szükségedet arra, hogy irányíts mindent, ami történik veled és körülötted – helyzetek, események, emberek stb. még ha ők olyanok is, akiket szeretsz, ismerősök, vagy csak olyanok, akikkel az utcán találkozol – engedd, hogy ők is élhessenek. Engedd, hogy olyanok lehessenek, amilyenek, és meglátod, hogy mennyivel jobban fogják érezni magukat.
3. Hagyj fel a szemrehányással.
Hagyj fel azzal, hogy másokat piszkálsz azért, hogy mit tettek és mit nem, hogy mit érzel és mit nem. Fejezd be az erőlködést, és vállalj felelősséget az életedért.
4. Hagyj fel a mentegetőzéssel.
Oh egek! Mennyi ember ostorozza magát, ezzel kárt téve magában a rossz hozzáállása miatt. Szennyezett és ismétlődő önpusztító gondolkodásmód. Ne higgy el mindent, ami az agyad mond. Főleg, ha az negatív, és mentséggel szolgálna számodra…Ennél jobb vagy.
5. Törd át a korlátjaidat.
Hagyj fel a kételyeiddel azzal kapcsolatban, hogy mit tudsz és mit nem. Mostantól nincs megengedve az a luxus, hogy kételkedj magadban! Tárd ki a szárnyaid és repülj!
6. Hagyj fel a panaszkodással.
Panaszkodni sok sok dolog miatt lehet – emberek, helyzetek tesznek csalódottá, szomorúvá…Senki nem tehet téged csalódottá, nincs az a helyzet, ahol ne lehetnél boldog, persze, hogyha hiszel benne. Az érzelmeid rajtad függnek. Sose becsüld le a pozitív gondolkodásmód erejét.
7. Ne légy kritikus másokkal szemben.
Ne kritizálj olyan dolgokat, helyeket vagy embereket, akik mások, mint te. Mind különbözőek vagyunk, de mégis egy kicsit hasonlítunk. Boldogak akarunk lenni. Szeretni és szeretetté akarunk válni. Mindenki akar valamit, és mindenki szeretné ezt elérni.
8. Hagyj fel mások lenyűgözésével.
Ne próbálkozz mutatni azt, ami nem te vagy. Ez nem így működik. Ha megpróbálod önmagadat adni, levenni a maszkjaidat és végre igazinak tűnni, akkor találni fogsz embereket, akik jól érzik magukat veled. Bármilyen erőfeszítés nélkül.
9. Ne utasítsd el a változást.
A változás jó. A változás visz át A-ból B-be. Sokat fejleszthet az életeden és a körülötted élőkön. Kövesd a boldogságot, add át magad a változásnak – ne védekezz ellene.
10. Hagyj fel az előítéleteiddel.
Ne ítélj el dolgokat, embereket vagy eseményeket, amiket nem értesz, mert túl különösek és különböznek a neked megszokott dolgokhoz képest. Légy nyitott a dolgok iránt, persze csak apránként. Az elme akkor képes dolgozni, ha nyitott.
11. Győzd le a félelmeidet.
A félelem csak egy illúzió, nem létezik, te kreáltad magadnak. Minden a fejben dől el. Javítsd meg a belsőt, hogy külső darabokra hullhasson.
12. Nincsenek mentségek.
Nincsenek mentségek, küldd őket melegebb éghajlatra. Sokszor hátráltatjuk magunkat azzal, hogy mentségeket keresünk ahelyett, hogy a fejlődésre törekednénk. A hazugságaink és mentségeink 99.9%-a még csak nem is valódi.
13. Lépj tovább a múlton.
Tudom, hogy nehéz, főleg ha a múlt sokkal jobban hangzik, mint a jelen, vagy a jövő nagyon ijesztőnek is tűnik, de el kell fogadni, hogy jelenleg csak a jelen van számunkra. A múlt többé nem létezik. Ne hátráltasd magad. Tégy meg mindent, hogy a jelen élvezetes lehessen számodra. Végtére is az élet egy kaland, nem egy cél. Legyen tiszta kép a jövődről, készülj fel rá, de élj a jelenben.
14. Ne légy alárendelt.
Ez a fogalom az, amit legtöbbünknek nagyon nehéz megragadni, nekem is az volt (és még mindig az), de ez nem lehetetlen. Idővel és gyakorlással könnyebb lesz. A pillanat, amikor függetlenné válsz mindentől (persze ez nem az jelenti, hogy nem is szereted őket, mert a szeretet és a kötődés két külön dolog) békéssé, toleránssá, kedvessé és derűssé válhatsz. Találsz egy helyet, ahol próbálkozás nélkül is megértesz mindent. Egy állam a szavakon túl.
15. Ne mások elvárása szerint élj.
Túl sok ember éli a mások által elképzelt életét. Úgy élik életüket, ahogy a szülők, barátok, tanárok, a kormány, vagy a média a legjobbnak találja, figyelmem kívül hagyva a belső hangjukat. Túl elfoglaltak ahhoz, hogy a saját életüket éljék. Elfelejtik mi teszi őket boldoggá, mit akarnak, vagy mire van szükségük, talán még magukat is elfelejtik. Egy életed van – Ami most van, jelenleg – éld hát, birtokold, és ne hagyd, hogy mások véleménye eltérítsen a TE utadról.
Szeretettel,
Luminita
Imádtam ezt a cikket és örülök, hogy megoszthatom veletek. Remélem sikerült felcsigázni titeket, és talán kicsit máshogy, kicsit pozitívabban néztek majd másokra, hogyha éppen játszotok (például Dotát).
Merlini.
